Hozzászólás ehhez robot, Twine

They Will Not Return, világvégi mese magányos robotokról

Ebben a sci-fi játékban egy takarítórobotot alakítunk. Egy háromtagú család házát kell tisztán tartanunk, a kerttől a tetőig. Ha végeztünk a feladattal, egy időre hibernáljuk magunkat… Ez eddig így nem túl izgalmas, de egy idő után kezdünk furcsa változásunkat észrevenni a környezetünkben… A ház egyre elhagyatottabb és lepusztultabb lesz, de a teendőinket akkor is mindig pontosan el kell végezni a napi rutin szerint. Egy szép napon beállít egy ismeretlen robot, és azt kéri, hogy hadd tölthesse fel magát a házban. Aztán beszélgetésbe elegyednek arról, hogy mi történt a világban, és arról, hogy a (házi)gazdák egy ideig még biztosan nem térnek vissza. Utána tehetünk egy kis kitérőt a városban, hogy megtudjuk, valójában, mi is történt, de igazából csak egy rendőrségi robotba futunk bele, ahogy végzi a dolgát. Majd – mivel tiltott helyen talált minket, letartóztat, és mehetünk a börtönbe. Végül visszajutunk a házba, és el kell döntenünk, mihez is kezdünk magunkkal, a játéknak attól függően kissé változik a befejezése, mit választunk.

Szerintem ez a játék egy nagyon jó ötleten alapul, talán ez a legtöbb, amit ki lehetett hozni belőle, de talán nem. Egy kissé lehetett volna még fokozni a hangulatot, mivel kiváló téma arra, hogy mi lesz a robotokkal az emberek nélkül. Amúgy hamarabb is végigjátszhattam volna, de a sci-fi-t csak mostanában kezdtem újra felfedezni magamnak, mert eddig lerágott csontnak tartottam, de rájöttem, hogy nem az. Ja, majdnem elfelejtettem megjelölni a forrást: tavalyi IFComp játék ez is, 22. helyezés.

Értékelés: 9 takarítórobot a 10-ből

https://www.johnayliff.com/games/they_will_not_return/

Hozzászólás ehhez INSTEAD, poszt-szovjet

I.A.G. Alpha, a poszt-szovjet drogkísérlet

A I. A. G. Alpha egy poszt-szovjet kísérleti bázison játszódik, sokáig nem volt hozzá bizalmam a kissé nyomasztó,  ám mégis kellőképpen igénytelen címképernyő miatt, de aztán “Miért ne?”, tettem fel magamnak a kérdést, és jól tettem (fel). A játék eredeti sztorija szerint valami drogot kísérletezünk ki, amit aztán az ellenlábasunk fel akar használni, és ezt az ügyet valahogy rendezni kellene (gondolom). A játékot többször megszakítja az írója kommentárja, miszerint a játék befejezetlen, és ezért sűrűn mentegetőzik is. És valóban: a helyszínek között egyre több a hiányos leírás, egy olyan játékban járunk, ami csak félig van implementáéva, és látszólag bugos is. Aztán a játék egy bizonyos pontján megkapunk egy DEBUGGER nevű feature-t, amivel magunknak kell kijavítani a játékot magunk előtt egy Turbo Pascal-szerű programnyelves környezetet imitáló kezelőfelületen. Igazából ez sem igaz, mert csak a tereptárgyak elnevezéseit variálhatjuk, és így az a látszat keltődik, hogy mi javítjuk meg a programot, holott nyilván ez a szerző eredeti szándéka, hogy egy kicsit programozzunk is bónusz tevékenységként. Eleinte azt gondoltam, hogy az eredeti, kész játékot jobban szerettem volna végigjátszani (lehet, hogy még mindig azt gondolom?). Ez nekem így egy kicsit túl posztmodernnek tűnt, és mivel szorított az idő, a végefelé már rövidre zártam azzal, hogy belenéztem a végigjátszásba is. Persze, az igazi kihívás az lett volna, ha anélkül csinálom végig, de akkor 2 napi hidegélelem tényleg befigyelt volna, mivel a programozói skillem alacsonyabb, mint a kalandjátékosi rutinom angol nyelven (igaz, az sem túl magas). Szóval ettől egy kicsit posztmodern lett a játék, nem is hiszem, hogy műfajt teremt ez a fajta megoldás, egyszer elment egynek. Ja, a programnak 2 befejezése van, és addig nem vittük végig, amíg nem látjuk a végefőcímet… és a tavalyi IFComp-on 18. lett…

Értékelés: 9 poszt-szovjet kísérleti bázis a 10-ből

https://ifdb.tads.org/viewgame?id=erj212utudi2kltv

Hozzászólás ehhez Detektív, Twine

Grimnoir, az okkult detektív kalandjai

Első bejegyzésnek egy közepesen szimpatikus játékot választottam a tavalyi IFCompról, ahol az előkelő 4. helyen végzett, éppen csak leszorulva a dobogóról. A jó helyezés és a lelkesedés nem mindenki számára érthető, persze, de legalább magyarázható valamivel. A koncepció legalábbis elég jó, a téma is el lett találva, talán a megvalósítás lett egy kicsit túl hosszúra nyúlós, rétestészta-szerű, bár, lehet, hogy csak magyar szemmel (mivelhogy angol nyelvű). Szóval helyenként eléggé unalmasnak találtam, én, személy szerint, de ez valószínűleg abból fakad csak, hogy nem tudtam értékelni az atmoszférateremtő leírásokat, beszélgetéseket, mert inkább a rövidebb, pörgősebb sztorikat kedvelem (és értem meg normálisan).

A kezdő jelenetben Jacob Morris, az okkult detektív fohászkodik, hogy “csak nehogy egy újabb kísértett ház legyen”, majd megkapja a következő ügyét, ami egészen véletlenül egy kísértett ház. A játékban van egy pár ügyünk, amit ki kell nyomozni, egészen pontosan 7 + 1 rejtett küldetés. A rejtett küldetést mindezidáig nem csináltam meg, és nem is érzek most rá túl sok késztetést. Elvileg több befejezése is van, én egyet néztem meg (futottam át), túl sok meglepetést nem tartogatott, azon kívűl, hogy a főellenfél a magyar folklór egy rossz helyesírással leírt teremtménye.

A játékhoz egyébként egy kisebb bestiárium (szörnygűjtemény) is tartozik, talán ebben rejlik az újdonsága. Általában minden ügy végén szembe találjuk magunkat egy szörnnyel, ami a bestiárium teremtményei közül való. Ha kitaláljuk a teremtmény igazi nevét, nyertük az ügyet, ha nem, buktuk. Mindig 3 lehetőség közül lehet választani. Egyébként én mindegyiket eltaláltam, ezt nevezik a tudás + a szerencse kombinációjának. Az ügy megoldása előtt végignézünk 1-2 szobát és tereptárgyat, ebből kell rájönni a gyilkos kilétére. Akkor ennyi lenne az első bejegyzés és játékleírás. A játék végigjátszása is megtalálható, az alapján is lehet haladni, vagy végigolvassuk, vagy csak random kattintgatunk. Én a 2. és 3. módszer keverékével játszottam végig, utána néztem csak meg a végigjátszást. Sok szerencsét hozzá!

Értékelés: 7 okkult detektív a 10-ből

http://ifarchive.org/if-archive/games/competition2018/Grimnoir/Grimnoir.html